Az Egyesült Államokról sokaknak a technológiai fejlődés jut az eszébe, a Szilícium-völgy, a Start-Up vállalkozások. Pedig az amerikaiak nagy figyelmet fordítanak az európainál sokkal rövidebb múltjuk relikviáinak, hagyományainak meg őrzésére is. Megbecsülnek minden történelmi emlékhelyet, legyen az polgárháborús csatatér vagy Pony Express-meg álló. Nagy gonddal restaurálják például a hajdani vadnyugati vasút megmaradt mozdonyait, szerelvényeit, és rendszeresen közlekedtetik azokat nosztalgiajáratként. Az egyik ilyen vasúti múzeum a nevadai Elyben van. A relikviákon végzendő munka jelentős részét nem fizetett alkalmazottak, hanem környékbeli önkéntesek végzik, akik szabad idejüket áldozzák azok működőképessé tételére.
Magam is utaztam ilyen múzeumi vonaton. Ahogy a régi gőzmozdony vontatta nyitott kocsiban ültem és néztem a vadnyugati romantikával tovafutó zsályamezőt, akaratlanul is arra gondoltam, hogy valami hiányzik a képből. Aztán egyszerre vad musztángokat láttam meg. Az amerikai kontinensen nem őshonosak a lovak, a musztángok a hajdani spanyol gyarmatosítók lovainak elvadult leszármazottai. Sokan nem tudják, de vadon élő musztángok a mai napig élnek az USA-ban. A vadlovak láttán döbbentem rá, hogy mi hiányzik: a bölény csorda. Nem a szimbólummá vált bölénykoponya szarvakkal, a vadnyugat időtlen ereklyéje, hanem egy valódi hús-vér amerikai buffalo – a bölény!
Kedvem támadt egy nosztalgikus bölényvadászatra: olyképpen terítékre hozni egy ilyen ősállatot, mint a régi öregek. A XV. században még mintegy 60 millió bölény élhetett Észak-Amerikában, hatalmas csordáik elérhették a 100–200 000-es létszámot is. Fontos részét képezték az ökoszisztémának, a prérin élő indiánok kultúrájának. Aztán a pionírok is elkezdték vadászni őket, ez pedig az 1800-as évek elején átcsapott mértéktelen pusztításukba, ami nem tartozik a Nyugat meghódításának dicsőséglapjaira. Mire védeni-szaporítani kezdték őket, már csak néhány tucatnyi élt a Yellowstone Park egy karámjában, de 1900-ra már vagy 10 000-re nőtt az állomány, 1972-re már 30 000 fölé szaporodott, az ezredfordulóra pedig mintegy 150 000 körüli lett a létszáma.
Jómagam persze az első pionírok sportszerű vadásza tát szerettem volna újraélni. A feladat nem volt egyszerű. Az USA-ban azokra a vadfajokra, melyekre többen szeretnének vadászni, mint amennyit el lehet belőlük ejteni, ellenőrzött sorshúzáson lehet lelövési engedélyhez jutni. Néhány tagállamban (Utah, Alaszka) már annyira vissza szaporodott a bölény, hogy kis számban ugyan adnak ki engedélyt elejtésükre, de nagyon kicsi az esély a nyerés re. A másik lehetőség egy „kertben” tartott állat lelövése lehetett volna, de azt nem tartom vadászatnak. Évekig tartó keresgélés vette kezdetét. Hogy tudnám legjobban meg közelíteni és visszahozni azt az érzést, amikor még bölények uralták az észak-amerikai kontinens nagy részét?!…
Bővebben a magazinban!
