Az utóbbi években Magyarországon sok szó esik a farkaskérdésről. Érdemes lehet megnézni, hogyan kezelik ezt a problémát másutt. Hiszen a jó és a rossz példákból egyaránt lehet tanulni.
Ahogy Nyugat-Európa legnagyobb részén, úgy a XIX. században Svájc területéről is teljesen eltűnt a farkas. Évszázados szünet után az első magányos farkas 1995-ben jelent meg a francia határ svájci oldalán, valószínűleg a francia–olasz határon található Mercantour Nemzeti Parkból. Az első falkát 2012-ben regisztrálták; ez azt jelentette, hogy Svájcban megint élnek és szaporodnak a farkasok. 2019 végére már nyolc különálló farkasfalkát és közel 30 farkaskölyköt regisztráltak. A Svájcban élő farkasok száma 2023-ra már megközelítette a nyolcvanat. 2009 óta minden évben 300–500 között van a farkasok által megtámadott kecskék és birkák száma…
A támadások a kutyával és kerítéssel védett nyájakat sem kímélik. A farkasok megjelentek a lakott települések közelében, ami egyre nagyobb nyugtalanságot okozott a helyi lakosság körében. A vadászati törvény szerint a kantonoknak nincs lehetősége arra, hogy megelőzzék a farkasfalkák további növekedését. Ezért a törvényben módosításokat terveztek, melyek lehetőséget adtak volna a kantonoknak, hogy szabályozzák a farkasok létszámát, megelőzzék a háziállatok, kecskék, birkák elleni támadásokat. Az is fontos szempont volt, hogy a farkasok továbbra is távolságot tartsanak, elkerüljék az embereket és a lakott településeket.
Ha egy magányos farkas okoz veszteséget az őrzött háziállatok között, akkor a kanton engedélyt adhat a lelövésére. Ez a gyakorlat és lehetőség ma is létezik. A kanton akkor is elrendelheti egy magányos farkas elejtését, ha veszélyt jelent az emberekre – például ha rendszeresen lakott terület közelében jelenik meg. De a körülmények megváltoztak: a farkasok egyre több helyen már falkában élnek. A vadászati törvénynek a svájci parlament által javasolt módosítása lehetővé tette volna, hogy nem csak a magányos farkasokra, hanem falkában élő társaikra is lelövési engedélyt lehetett volna kiadni.
A törvényjavaslat szerint a farkas továbbra is védett maradt volna. A kantonok csak jól behatárolt esetben adhattak volna engedélyt a problémás egyedek elejtésére, és erre csak a kanton hivatásos vadőre lett volna jogosult. Sportvadászok számára az új törvény nem hozott volna változást. Tehát a farkas nem lett volna vadászható, csak a populáció létszámát lehetett volna szabályozni. Ahol farkasfalka vert tanyát, a kanton kötelessége lett volna, hogy tájékoztassa az állattartó gazdákat, s az arányosság elvét tekintetbe véve, megindokolja a svájci Környezetvédelmi Hivatalnak, hogy miért van szükség a farkasok létszámának csökkentésére.
Bővebben a magazinban!
