A villásszarvú antilop a legkülönösebb amerikai vadfaj. Zoológiai értelemben egyedülálló: ez az egyetlen üreges szarvú kérődző, amely évente lehullajtja szarvát. Antilopnak nevezzük, s valóban az Óvilág antilopjainak préribeli, távoli rokona; mégis minden más antilopfélétől különbözik. Rendszertani helyzete olyan magányos, mint a zsiráfé. Szokásaiban és viselkedésében épp annyira különbözik a szarvasoktól és a jávorszarvasoktól, akár a kecskéktől és a juhoktól. A bölény eltűnésével ez az egyetlen vad, amely valóban otthon van a végtelen síkságon. Nagy, kidül ledő szemével, egyágú szarvával és élesen kontrasztos színezetű bundájával – amely különösen durva és törékeny szálú – feltűnő külsejű kis teremtés.
A villásszarvú vadászata mindig vonzó volt számomra, de leginkább akkor, amikor agarak hajtották. Aki sokat élt a marhatenyésztő vidéken, s bejárta a nagy síkságokat, jól ismeri ezt a bátor kis vadat, s valószínűleg gyakran hagyatkozott rá húsforrásként. A ranch-emen tavasszal és nyáron mindig ez az állat szolgáltatta a legtöbb friss húst. Természetesen csak bakokat lőttünk, és azokat is csak akkor, amikor feltétlenül szükségünk volt a húsra. A szarvasokkal ellentétben az antilop soha nem igyekszik elrejtőzni; egyetlen gondja, hogy ő maga jól lásson. Mivel kitűnő a szimata és csodálatos a látása, s olyan helyeken él, ahol alig akad takarás, a lövéseket rendszerint sokkal nagyobb távolságból kell rá leadni, mint más vadnál.
Ugyanakkor könnyen észrevehető vad. Gyakran csak áll a vadászra bámulva, épp csak a nagyon hosszú lőtávolság határán belül, így állandóan arra csábítja üldözőjét, hogy újabb és újabb töltényt pazaroljon rá… Szerintem a vadászok több eredménytelen lövést pocsékolnak el az antilopra, mint bármely más vadra. Még nehezebb lenne elejteni őket, ha olykor nem törnének rájuk váratlan pánikrohamok, nem követnének el ostoba hibákat vagy nem lennének a túlzott kíváncsiság rabjai, ami néha teljesen kiszolgáltatja őket a puskás vadásznak. A villás szarvú antilop valóban rendkívül gyors futó, még a szarvasnál is fürgébb. Sebessége azonban nagyban változik – éppúgy, mint a szarvasoké.
Az egyes szarvasok és antilopok sebessége és óvatossága hasonlóképp eltér egymástól, mint ahogy a medvék és pumák ravaszsága és vadsága is különbözik. Tökéletes kondícióban egy kifejlett bak gyorsabb és kitartóbb, mint egy öreg nőstény; de egy elhízott bakot, még az üzekedés előtt, gyakran hamarabb terít le két jó agár, mint egy könnyedén futó fiatal nőstényt. Kedvező körülmények között, ha az antilopot közelről ugrasztottuk meg, olykor egy jó agár utolérte és elkapta; máskor viszont egy villásszarvú simán faképnél hagyta az egész falkát, pedig kiváló kutyák voltak. Ha jó talajon fut, egy telivér ló lovassal terhelve is utoléri az antilopot. De egy ilyen verseny a ló számára a legnagyobb megpróbáltatással jár.
Bővebben a magazinban!
