A minap Terry Weiland tollából olvastam egy érdekes cikket, mely írás kacskaringós gondolatmenetet indított el bennem. Terry a lehetetlennel próbálkozott: annak a meghatározásával, hogy ki (volt) a legnagyobb vadász. Ami persze eldönthetetlen kérdés, legfeljebb szubjektíven érez hetünk valakit annak. Hiszen mi is tenne valakit azzá, ki lehetne az? Aki a legtöbbet vagy aki a legnagyobbat lövi? Vagy a legkisebb kaliberrel?
Ő Sir Samuel Bakernek adná a babér koszorút. Nem azért, mert Sir Baker nagy felfedező volt, sok vadat lőtt, ráadásul nagy fegyverszakértő és jó lövő volt. Nem! Hanem mert felesége, egy Florence Sass – vagyis Sass Flóra – nevű magyar hölgy évtizedekig lépésről lépésre minden izgalmas afrikai kalandot megosztott vele, pedig akkoriban az afrikai vadont járni nem számított kifejezetten női foglalatosságnak.
A hölgy sajátos körülmények között ismerte meg a férjét. Egészen pontosan egy balkáni rabszolgapiacon, ahol áruként volt jelen. Flóra 1841. augusztus 6-án született, feltehetően Sepsiszentgyörgyön. Kecskemétről származó családja 1703-ban nyert nemesi kiváltságot. Szüleit és fivérét 1848 őszén a magyarok ellen felbujtott oláh parasztok meggyilkolták; a kisleány csak úgy maradt életben, hogy oláh dajkája a magáénak vallotta. Az árvát egy jószívű örmény család vette magához: „második apja” őrnagyi rangban végigharcolta Bem seregében az erdélyi hadjáratot. A szabadságharc bukása után az egész család Török országba menekült; Vidinben a kislány Flóra eltűnt, és tíz évig rabszolga volt! 1859 januárjában Baker kiszabadította, majd feleségül vette. Ezért amikor Viktória királynő lovaggá ütötte Bakert, feleségét nem fogadta. Weiland álma volt, hogy egy nílusi hajón, egy Holland & Holland dupla puskával a keze ügyében, Lady Florence Baker társaságában gin-tonicot kóstolgasson…
Bővebben a magazinban!
