Létezik egy olyan válasz, amely nemcsak megoldás, hanem híd is különböző szemléletű emberek között. Olyan tevékenység, amelybe azok is bevonhatók, akik a vadászatot az élet kioltása miatt etikai okokból elutasítják. A „varázsszó” a koronglövészet.
Soraim születésekor április van. Ezen az égövön ilyenkor lassan ritkulnak a vadászati lehetőségek. Bár az őzbak szezon csak nemrég kezdődött, és akad lőhető vad, a vadász számára mégis közeledik egy csendesebb időszak. Szalonkaszezon után leolajozva elrakjuk a sörétes puskán kat, majd egypár hét múlva különösen hiányzik a puskapor jellegzetes illata, a lövések hangja, valamint az a sajátos, közösségi élmény és együttlét, amely ezt az időszakot kíséri.
De mit tegyen az ember, ha az évnek mind a 365 napján vadász szeretne maradni, és a madárvadászat hangulatát nem csak szezonban szeretné átélni? Hogyan őrizhető meg a sörétes puskához kapcsolódó tradíciók élménye, az a fajta készenlét és figyelem, amely ehhez a világhoz tartozik?
Erre a kérdésre létezik egy olyan válasz, amely nemcsak megoldás, hanem híd is különböző szemléletű emberek között. Olyan tevékenység, amelybe azok is bevonhatók, akik a vadászatot az élet kioltása miatt etikai okokból elutasítják. A „varázsszó” a koronglövészet.
Ebben az írásban vadászszemmel járom körül ezt a világot. Nem mint sportot önmagában, hanem mint eszközt: gyakorlási lehetőséget, közösségi élményt és egyfajta átmenetet a valódi vadászat és annak hiánya között. Mert a koronglövészet nem alternatívája a vadászatnak, hanem annak egyik legfontosabb kiegészítője, amely számos ponton kapcsolódik a vadászathoz. A mozdulatok, a helyzetek, a döntések mind ismerősek: a vállhoz emelt fegyver, a cél követése, az egyetlen lehetőség súlya. A lövészet egyszerre technikai és mentális felkészülés, miközben fejleszti a helyzetfelismerést és az azonnali, felelős döntéshozatalt. Vadászetikai szempontból pedig talán még ennél is többet ad: pontosabb, tudatosabb lövésekhez vezet, ami kevesebb hibát és kevesebb szenvedést jelent az élő vad számára. A jól eltalált korong pedig azonnali sikerélményt ad, amely megerősíti a helyes mozdulatokat, és visszajelzést ad a fejlődésről. Amikor a korong egyetlen találattól porrá válik, az élmény ösztönös, zsigeri szinten idézi fel azt az ősi vadászérzést, amelyet a torony kakas eltalálása kivált az emberből.
Bővebben a magazinban!
