Az erdélyi fejedelmek korában még nem volt ritka a bölényvadászat. Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, I. Apafi Mihály és Kemény János gyakran vadászott rájuk. Apor Péter fejedelmi gondnok feljegyzései szerint akkoriban a hadba vonuló a főurak kerevetjei, nyugágyai a tábori sátrakban bölénybőrrel voltak borítva…
1752-ben III. Ágost király a litvániai erdőkben rendezett nagy bölényvadászatot, katonái 2-3000 embert kényszerítettek a hajtósorba. Vendégei magaslesről, puskával 42 bölényt és 13 jávorszarvast ejtettek, de báró Bánffy Farkas szerint „a magyar urak sosem vetemedtek ilyen alattomos, férfiatlan vadászati módra”.
A magyar módi az volt, hogy a hajtókkal az erdők tisztásaira próbálták kiterelni a bölényt, ahol lóháton körbevették az addigra feldühödött vadat, majd lándzsa, handzsár, szekerce és más kézifegyverek segítségével próbálták elejteni. „A vad és a vadász egyformán védekezhetett és támadhatott” – mondta erről gróf Kemény József.
A bölények a XVIII. sz. folyamán lassanként teljesen kipusztultak a Kárpátokból. Az utolsót egy Bethlen gróf (keresztneve nem ismert) ejtette el, 1762. október 8-án. A zsákmány 10–12 éves tehén volt, súlya „5 mázsa és 42 font”. Újfalvi Sándor jegyzetei alapján Lészai Pál úr, valamint Gorzsa Juon és Krizsán Alex román hegyi emberek visszaemlékezéseiből ismerjük az esetet.
Elmondásuk szerint „a fújtató, toporzékoló bölény térdei közé hajtott fejjel, öklelésre készen rontott neki a gróf ficánkos arabs ménje szügyének”, ám az acélos izmú Bethlen gróf szekercéjével úgy találta fültövön, hogy az „hörögve omlott az avarra”. (Ebből is látható, hogy már a hőkamerák kora előtt is lehetett izgalmasan vadászni.)
Mezőkövesdi Újfalvi Sándor, az erdélyi magyar emlék iratíró, nagy vadász volt a maga idejében, apósától, Lészaitól hallott először a nevezetes utolsó bölényvadászatról. Lészai 86 éves koráig szenvedélyes vadász volt, míg csak el nem halálozott, s korábban jelen volt az utolsó kárpáti bölény elejtésénél is. Az általa elmondottakkal egybehangzóan mesélték el a történetet sok évvel később a hegyi emberek is.
Élete során Gorzsa Juon négy bölény elejtésénél is jelen volt. Szerinte a medvére való vadászat gyermekjáték a bölényvadászathoz képest. Mert a medvére mindig puskával támad a vadász, illő távolból. A bölényvadászat alkalmával viszont gyakran kézitusára kerül a sor, amikor egy elhibázott döfést az életével vagy csontjával fizet meg a vadász.
Bővebben a magazinban!
