Minket is elért ennek a vadászterületnek a legendája, és biztosak voltunk benne, hogy van alapja. Kell lennie valahol egy vérbeli, foxivérű orosz vadásznak, aki bepillantást engedhet nekünk abba a világba! Közel húsz év a vadásztatásban, megannyi, már barátinak mondható kapcsolat több tucat országban, no és egy kis szerencse kellett ahhoz, hogy most testközelbe hozhatjuk a megvalósult legendát. Hiszen négy honfitársunk már megjárta ezt a lélegzet elállító ős vadont. Azexpedíciónak is beillő vadászatot először a Covid-járvány, majd az orosz–ukrán háború akadályozta. Végül sikerült megtalálni a módját, hogy eljuthassunk Oroszország eme hatalmas, de alig ismert vidékére. Viszont amíg mi nem, addig más vadász sem tudott odautazni, így a terület négy év kíméletet kapott, ami csak növelte reményeinket.
A készülődés ez esetben különösen fontos volt. Ittminden otthon felejtett vagy éppen feleslegesen odakészített tárgynak tétje van. Természetesen hosszas egyeztetés előzte meg a felszerelés össze állítását, rengeteg hasznos tanácsot kaptunk. Hiszen egy olyan, kéthetes vadászatra kellett a felszerelést összeállítani, ahol alapvetően nulla fok körüli hőmérséklet vár ránk, de ha jön egy hidegfront, mínusz húsz fokra ébredünk.A folyóparton, kavicshordalékon, egy sátorban… Vadásztatónk végül ugyanazt tanácsolta, amit gyakornokkoromban az első vadászatom előtt a nyugdíj előtt álló erdész: „Csak az iratok legyenek nálad és alázat a szívedben, a többit megoldjuk.”
A tervek szerint négy napig tartó odautazás végül egy teljes hétig tartott. Ifjúkoromban nem gondoltam, hogy egy szibériai út fogja megmutatni a vadászat és a természet iránti alázat igazi fontosságát. Végül egy táskával és egy hátizsákkal indultunk a világ másik felé re. Három kalandvágyó vendégünkkel annyit tudtunk, hogy három nap alatt elérhetjük Magadan városát, ahonnan helyi segítőink kezében leszünk. Magadan, ez az Ohotszki-tenger partján álló város száz éve sem létezik. Alapítása után hosszú évtizedekig a szibériai munkatáborok elosztóállomása volt. Az a mondás járja, hogy ide önszántából senki nem jött – ide mindenkit hoztak… Hát, mi önszántunkból érkeztünk ide, hosszú napokig tartó repülőút után.
Bővebben a magazinban!
