A hivatásos vadász hátramaradt. Nekem sikerült vagy huszonöt méterre becserkelnem a legelésző két öreg, gulyából kivert kafferbivalybikát. De így sem láttam őket tisztán a bozótosban. Végre a kopottabb szarvú blattjából láttam valamit, odagyújtottam a 450-es Nitróval. Nem a legjobb helyre sikerülhetett a lövés, mert vágtába ugrott, amerre a feje állt. Az oldalt el dübörgő „dagga boy”-t futtában újra meglőttem. Úgy bucskázott át a fején, mint a jól meglőtt nyúl! De még élt… Megadtam a kegyelemlövést. Miután kiörültük magunkat, azon gondolkodtam, hogy ez a vadászat így csak duplagolyóssal történhetett meg.
A dupla golyós puskákat a XIX. sz. végén fejlesz tették ki, koruk műszaki csúcsteljesítményei voltak. De azóta a fegyvertechnika rengeteget fejlődött. Joggal kérdezhető: miért vadászik manapság valaki sokkal modernebb fegyverek helyett ilyen ipartörténeti műemlékkel?
Erre a dupla golyósok hívei azt válaszolhatják, hogy az egyiptomi piramisok felépítése óta is sokat fejlődött az építőipari technológia, de azért azok a piramisok még ma is állnak…
Próbáljuk meg viszonylag elfogulatlanul számba venni a dupla golyósok előnyeit-hátrányait!
Hosszú időn át egyik legnagyobb előnyük a nagy gyorsasággal leadható első két lövés volt. De mára ez az előny jócskán megkopott. Egyrészről a forgótolózáras fegyverek is sokat fejlődtek, másrészről kifejlesztették a húzótolózáras puskákat. Ráadásul a duplát két lövés után tölteni kell, míg az ismétlőkből általában négy lövés leadható, mielőtt újra kellene tárazni. Mindemellett a következő oldalakon olvasható vadász kalandban Torday Emil nem élte volna túl a rinocérosztámadást, ha ismétlőpuskája lett volna…
Bővebben a magazinban!
