Dubaj látványos városfejlődése mögött kevésbé ismert, ám annál jelentősebb természetvédelmi munka zajlik. Folyik egy program a sivatagi ökoszisztéma helyreállítására és az őshonos fajok visszatelepítésére. Az Egyesült Arab Emírségek felismerte, hogy a sivatag nem „üres tér”, hanem összetett, érzékeny élőhely, amelynek megőrzése hosszú távon kulcsfontosságú.
A XX. század közepére Dubajnak és környékének sivatagi állatvilága drámai mértékben megfogyatkozott. Ennek fő okai a túlzott vadászat és az orvvadászat, a mo dern fegyverek és terepjárók megjelenése volt, valamint az, hogy az infrastruktúra-fejlesztések feldarabolták az élőhelyeket. Számos ikonikus faj, köztük az arab vagy fehér oryx – azaz a bejza (Oryx leucoryx) – a teljes kipusztulás szélére sodródott.
De pont az arab oryxnak, a bejza antilopnak a meg mentése lett a sivatagi természetvédelem legismertebb sikertörténete. Ez az elegáns, fehér szőrű antilop a régió egyik legfontosabb kulturális és ökológiai jelképe. Az 1970-es évekre a vadon élő állomány gyakorlatilag eltűnt. Fogságban tartott, genetikai szempontból gondosan kivá lasztott egyedekkel indult meg a tenyésztési program.
Mikor az állomány elérte a szükséges mértéket, a vissza telepítés fokozatosan, szigorú ellenőrzés mellett zajlott. Ma az arab oryx ismét szabadon él Dubaj védett siva- tagi területein, stabil és növekvő állománnyal, ami ritka természetvédelmi siker. Az oryx mellett több gazellafaj is része a visszatelepítési programoknak, így az arab gazella (Gazella arabica) és az arábiai golyvás gazella (Gazella marica).
Ezek az állatok kulcsszerepet töltenek be a sivatagi növényzet egyensúlyának fenntartásában. A kontrollált vissza telepítés során figyelmet fordítanak a megfelelő legelőterületek biztosítására, a ragadozó–zsákmány arány fenntartására, az emberi zavarás minimalizálására. A kisebb fajok, például a sivatagi rókák és rágcsálók már természetes módon térnek vissza, miután az élőhelyek regenerálódnak.
Bővebben a magazinban!
