Aki már vadászott Kamcsatkán, tanúsíthatja, hogy nemcsak az itt élő hatalmas, életerőtől duzzadó állatokra való vadászat felejthetetlen , hanem az egész környezet, az emberek, az életstílus is. Kamcsatkára eljutni sem könnyű, különösen a mai, háború sújtotta világban. Már Moszkvát sem egyszerű elérni, de onnan még kilencórás belföldi (!) repülés Petropavlovszk. A repülő térről a vadász területre vezető, mintegy órányi helikopter utazás ezek után már meg sem kottyan a kalandvágyó vadásznak…
Kamcsatkára utazni kicsit időutazás is: visszamenni fél évszázadot az időben, a rendszerváltás előttre. Itt megállt az idő. Egyszerűbb, lassúbb, közvetlenebb világ. Az étkezéskor való együttlét itt még fontos. A hagyományos cékla leves és káposzta mellett nagykanállal ehető a kaviár és a tengeri herkentyűk. A halpiacon úgy ettük a friss osztrigát, mint otthon a hentesnél a sült kolbászt, és kipróbálhattuk a tengeri csillagot is. Ugyanakkor az összes szolgáltatás a vártnál sokkal magasabb színvonalú volt.
Az időeltolódás tizenegy órányi az otthonihoz képest. Kamcsatka háromszor akkora, mint Magyarország, de alig 300 000 ember lakja, azok többsége is Petropavlovszkban él. Így bizonyos dolgok hazai szemmel teljesen valószínűt lennek tűnnek. Itt a helikopter olyan közlekedési eszköz, mint otthon a déli busz. A vadászház udvarán álló jármű (terep járónak nem merném nevezni…) kereke majd olyan magas, mint én. Deitt nem a diszkó előtt villognak vele – itt az élet múlhat rajta.
Az Oroszországba bevihető készpénz mennyisége szigorúan korlátozott. A nyugati bankkártyák viszont a háborús szankciók miatt nem működnek. Így aztán, annak ellenére, hogy aki megengedhet magának egy kamcsatkai vadászatot, az nem filléres gondokkal küzd, minden kiadást meg kellett gondolnunk. Az ünnepléshez csak a legolcsóbb pezsgőt mertük megvenni, nehogy kifussunk a pénzünkből. Úgy éreztem magamat, mint diákkoromban, mikor számoltam a napokat az ösztöndíjfizetésig.
Minden vadászat a próbalövéssel kezdődik. Ahhoz azonban puska is kell, márpedig a háború miatti korlátozások miatt azt nem vihettünk magunkkal, így a vendéglátók által biztosított fegyverre szorultunk. Mikor a kezembe kaptam, elkerekedett a szemem: Egy 7×64 kaliberű félautomata Dragunov mesterlövészpuskát kaptam – nyílt irányzékkal, teljes köpenyű katonai lőszerrel! Mit mondjak, nem erre számítottam… Mikor a világ háborúiban bevált lőszert és puskát tervezték, nem medve- és jávorvadászatra gondoltak.
Bővebben a magazinban!
