Dawie-vel, az éjszakai vadásszal egy afrikai tábortűz mellett ismerkedtem meg. Egyszerű ember volt, mint egy faék, és éppenséggel túl képzettnek sem volt nevezhető. Kirkegaard filozófiájáról vagy Harari elméleteiről nem lehetett volna vele beszélgetni, már ha van olyan elvetemült, aki az afrikai esté ben, a bozóttévé bámulása közben ilyesmiről akar csevegni. Viszont az éjszakai vadászat témakörében szinte kifogyhatatlan információ forrás volt.
Felszerelésének legkisebb részleteit is komoly meg fonto lások alapján választotta ki, állította össze, addig finomította, míg ízlése szerint tökéletes nem lett. Az általa vadászott kisragadozók életmódjáról-viselkedéséről annyit tudott, hogy tanszéket vezethetett volna egy vadászati egyetemen. Elmondta, szinte minden éjjel vadászik néhány órát pickupja magaslessé átalakított platójáról. Lelkesen dícsérte az éjszakai ragadozó vadászatot.
Jómagam teljesen tájékozatlan vagyok a hőkamerás éjszakai vadászat témakörében – köznyelven szólva: „síkhülye”. Így nagy érdeklődéssel hallgattam, ami nagyon jólesett neki. (Nem csoda, nekem is kedvenc témám, ha hosszasan dicsér nek.) Így barátságunk annyira elmélyült, hogy a többedik whisky után meghívott, a következő éjszaka tartsak vele kisragadozó-vadászatra. Boldogan mondtam igent.
Bővebben a magazinban!
