Hosszú évekig voltam a John Rigby and Co. műszaki igazgatója, így érthető az elfogultságom a Rigby-kaliberek és fegyverek iránt. Ezúttal a .350 Rigby Magnum kalibert mutatom be, amely az Edward-kori sportpuskatervezés esszenciája: erős, mégis kezelhető; kifinomult, de könyörtelenül hatékony – olyan előrelátással megalkotott konstrukció, amely ma is tiszteletet parancsol. Az afrikai szafarik aranykorának egyik kedvenc lőszere volt; csak három évvel előzte meg a .416 Rigbyt, de míg az ma is népszerű, kistestvérét mára jószerével elfelejtették.
A .350 Rigby Magnum 1908-ban jelent meg, és teljesen eredeti konstrukció volt, nem származott egyetlen korábbi hüvelyből sem. Ez volt az első Rigby-töltény, amely a jellegzetes, 45 fokos váll szöget alkalmazta, amely később a Rigby Magnumok védjegyévé vált. A töltény 9,1 mm átmérőjű lövedéket használt, jellemzően 15 gramm tömeggel, körülbelül 800 m/s kezdősebességgel. Ez akkoriban kiemelkedőnek számított: lapos röppályát, kiváló célballisztikát és a nagyobb középkalibereknél érezhetően kisebb visszarúgást kínált.
A .350 Magnum leváltotta a korábbi 400/.350 Nitro Expresszt, amely nehezebb lövedékeket és alacsonyabb sebességet használt. Az új lőszer jól tükrözte a katonai fejlesztések által inspirált, nagy sebességű füst nélküli lőszerek irányába történő elmozdulást. A .350 Rigby Magnumot univerzális közepes kalibernek szánták: antilopokra, nagymacskákra és tapasztalt kezekben akár veszélyes nagyvadra is. BárRigby hivatalosan nem ajánlotta elefánt vagy orrszarvú elejtésére, a korabeli beszámolók szerint ezekre is használták. A töltény egyik legnagyobb erénye az egyensúlya volt. Visszarúgása lényegesen kisebb volt, mint a .375 Holland & Hollandé, miközben végső hatása rendkívül meggyőző maradt. Ez különösen vonzóvá tette a hivatásos vadászok számára, akik a gyors ismétlés lehetőségét igényelték.
Bővebben a magazinban!
