Aki látott már jegesmedvét (Ursus maritimus) fókára vagy éppenséggel belugára (más néven fehér delfin, a legkisebb cetféle) vadászni, az kiváltságos ember. Sok méltató jelzőt, még Guinness-rekordot is megérdemelne az északi-sarki jégmezőlovag.
Lehet, hogy „ő” a legnagyobb szárazföldi ragadozó! Minden bizonyság szerint az. Bár hiteles bizonyíték nem ismert arra, hogy lazacevő társát, az óriás barna medvét (Ursus arctos arctos) megmérték volna olyan pontossággal, mint ahogy azt tették a jegesmedvével. Mert a leghatalmasabb jegesmedve mért súlya 1002 kg, hosszúsága pedig a 3,5 métert is meghaladja.
De rögtön ellentmondásba is keveredek magammal, hiszen mint „szárazföldi” ragadozót említettem ezt a sarkvidéki túlélőbajnokot. Pedig a legtöbb jegesmedve szinte sohasem teszi a lábát szárazföldre. Többségük egész életét a sarkvidék befagyott vizein, lassan sodródó jégtábláin tölti.
Állandóan vándorúton van, hiszen ott, az örök jég és hó birodalmában nem könnyű a zsákmányszerzés. Sokszor akár 50–70 kilométernyi távolságot is megtesz, hogy egy következő fókacsapatot találjon. Kitűnő úszóként, könnyedén szeli át az egymástól 10–20 km-re lévő jégtáblák közötti jeges tengert. Kifinomult szaglásával kilométerekről megérzi az esedékes zsákmány szagát. Ami legtöbbször fóka, és aki méteres hó alatt sem érezheti magát biztonságban a medve orrától.