„Nem a trófea az első, hanem az út, az odavezető folyamat” – Sárkány Árpád

V.V.: Az első kötelező kérdés: hogyan és mikor kezdtél el vadászni?
S. Á.: Családi örökség. Édesapám vadászott, ő vezetett be a vadászatba.
V.V.: A városi legendák szerint Ceaușescu fővadásza volt…
S. Á.: A legendák szerint talán. Valójában Kovászna megye vadászati és vadgazdálkodási vezetője volt. Ha Ceaușescu az ő illetékessége alá tartozó területen akart vadászni, természetesen neki kellett megszerveznie a vadászatot, sokszor kísérte is. Ha más területre ment, akkor ez más feladata volt.
V.V.: Tényleg olyan fontos volt, hogy sikeres legyen a vadászat? Milyen volt a „Kárpátok géniusza” vadásznak?
S. Á.: Tényleg olyan fontos volt. Ha úgy adódott, akár egy megyei kórház felépítése is múlhatott azon, mennyire elégedett a főtitkár a vadászat végén. Például 1982–89 között munkalátogatáson nem járt Kovászna megyében, de vadászni gyakran. Ezeket az alkalmakat kellett kihasználni. Tudtommal a ma olyan népszerű Csíki sörgyár alapítása is egy vadászat alkalmával dőlt el. Ceaușescunak feltűnt, hogy a székely falvakban sok részeg embert lát. A magas alkoholfokú pálinkával szemben valami kevésbé erős italt akart alternatívaként, ezért épült a sörgyár. Elég önző és trófeaéhes vadász volt. Medvére, gímbikára más nem nagyon vadászhatott. Mikor Erhardt Zimmermann német vendégvadász egy kapitális medvét lőtt, betiltotta a külföldi vendégek vadásztatását, hogy a „kapitális trófeák ne kerüljenek külföldre”. Ugyanakkor nem hallottam, hogy bocsos anyamedvét vagy fiatal kant lőtt volna. 1989-ben mi szerveztük utolsó medvevadászatát, egy nap három nagy kant is lőtt.