Egy érzés, ami nem siet. Van egy pillanat, amit nem lehet siettetni. Amikor az ember először magára terít egy bundát. Nem a hideg miatt – hanem az érzésért. Azért, ahogy természetesen simul a vállra, ahogy körülölel és különleges nyugalmat ad. Azért a csendes eleganciáért, amit nem kell magyarázni. Csak érezni. A szőrme mindig is erről szólt: időről, jelenlétről, tartósságról.
Nem ruhadarab, hanem idő. „Emlékszem az első bundára, amelyet a kezembe vettem – meséli Csányi János. – Nem a fazonra emlékszem, hanem arra a felismerésre, hogy ez nem egy ruhadarab. Ez idő.”
A szőrme sosem volt futó trend. Inkább egy döntés. Egy választás azok számára, akik értékelik, ha valami hosszú éveken át velük marad.
Régi bundák, új történetek. A Furever szalonba gyakran érkeznek vendégek régi bundákkal. Örökölt darabokkal, emlékekkel, történetekkel. Olyasmivel, amit kidobni nem lehet, de a régi formájában viselni már nehéz. Ilyenkor nem új kabát születik – hanem egy új fejezet. A bunda átalakul, mai szabást kap, könnyebb lesz, hordhatóbb – miközben az emlék megmarad.
Bővebben a magazinban!
