Ez a vadászat tényleg igazi, különleges kalandtúra, izgalmakkal teli, élménydús két hét volt. Afrika egy teljesen másik oldalát mutatta meg számomra. Nem voltak kiépített utak, nem volt áram, hideg üdítőitalok, tábori konyha. Mégis olyan lebilincselő vadászélményhez jutottam, amely meghatározta későbbi Afrika-vadász pályafutásomat.
A feketelechwe-antilopok (Kobus leche smithemani) nem homogén fekete színűek, hanem a vörös szín árnyalat tól a szinte tiszta feketéig többféle változatban fordulnak elő. Fejdíszük jóval kisebb a Kafue-lechwéénél. Vadászata nem az adrenalinfüggő emberek sportja. Ez a jámbor jószág minden félelem nélkül legel a mocsár körül, négy–ötszázas nagy csapataik komótosan sétálgatva bevárják az embert lőtávolságra.
Zsákmányunkat nem szarvmérete, inkább minél sötétebb szőrzete szerint választottuk ki. Nem volt egy szerű. Jó két óráig tartott, mire a hatalmas csapatból kiszemeltük a meg felelő bakot, az jó lőhelyzetbe került, és el tudtam engedni a lövést. Nem volt valami izgalmas vadűzés, de a táj szépsége és a jó terpesztésű, hosszú szárú szarvat viselő nemes vad elejtése hatalmas vadászélményt nyújtott.
A sassabi vagy közönséges lantszarvúantilop (Dama liscus lunatus) terítékre hozása már keményebb diónak ígérkezett. Egy húsz egyedből álló csapatot vettünk észre, melyben erős szarvú bika kullogott a többiek után. Egy ter meszvár takarását felhasználva sikerült meglőni. Kicsit bumfordi, de szép barna teste, okkersárga lába és fényes szőre mutatóssá teszi. Örültem, hogy egy újabb Damaliscus-fajt sikerült elejtenem.
Bővebben a magazinban!
