Kezdő vadász koromban a „Big Five” vadfajai egyikének elejtéséről sem álmodoztam, nem hogy vala mennyiéről. Naná, majd pont Pisti, a Fortuna utcából!… Akkoriban a Föld körbevitorlázása sokkal elérhetőbb vágynak tűnt. Mert Afrikába vadászat céljával eljutni sem volt egyszerű, az ikonikus vadfajok elejtését pedig pénztárcám vastagsága – pontosabban vékonysága – sem tette lehetővé. Telt az idő, változtak a körülmények. A Föld körbevitorlázása elmaradt, de egyre gyakrabban vadászhattam Afrikában, s kitapasztaltam, hogy a vadásztató irodák árajánlatainak töredékéért is lehet vadászni. Az első antilopok után lassan elkezdtek gyűlni a Big Five vadfajai is. Először az elefánt, aztán a bivaly, majd a leopárd.
Itt azonban kicsit megakadt a dolog. Mert minden áron szabad területi oroszlánt szerettem volna elejteni. Az állomány fogyatkozása miatt ilyenre viszont kevés engedélyt adnak ki, vadászatuknak borsos ára van. Ahol kicsit olcsóbb, ott a siker esélye is jóval kisebb. De ötévi próbálkozás után ez is meglett. Már csak a rinó hiányzott, hogy a „Big Five” és a „Dangerous Seven” (veszélyes hét) vadfajait hiánytalanul terítékre hozzam. Vadon született és élő orrszarvúra csak a „keskenyszájú” vagy „fekete” fajra adnak ki engedélyt Namíbiában, évente néhány darabot. (Azelőtt Dél-Afrikában is adtak engedélyt, de pár éve ez megszűnt.) Ezek a pillanatnyi kereslet függvényében a jelképesnek nem nevezhető hatszázezer és egymillió dollár közötti áron kelnek el.
Bővebben a magazinban!
