…Este úgy döntöttünk, hogy reggel összekapjuk a sátor fánkat, és nekiindulunk a gleccserek világának. Vezetőm, Sid szerint, ez viszonylag komfortos táborunkhoz képest nomád körülményeket, de jobb vadászati esélyeket is ígért,mert a hirtelen meleg miatt a tábor körüli erdőkben nemigen mozdul a vad. Eltökéltem, gleccseren alvás ide, gleccseren alvás oda, helyt fogok állni!
Ébredésünkkor a tábor körül két oldalról is sípoltak, bőgtek a vapitik. Egészen közel tudtunk hozzájuk kerülni, de lövést tenni mégsem tudtam rájuk tenni. Így egy opció maradt: gleccserre fel! A lovakat megpakoltuk, nekivágtunk. Napközben egy fiatal jávorbikáról igen jó, közeli felvételeket tudtam készíteni. Este már a „karibus”-nak nevezett fennsíkon vertük fel a sátrakat, ütöttünk tanyát.
Reggel itt is vapitisípolásra ébredtünk. Tőlünk 600 méterre láttuk meg a bikát, ahogy két tehén társaságát szerette volna élvezni. Megpróbáltunk ráhívni, de egy-két vissza tekintésnél többre nem méltatott bennünket. Ezért a hegy takarásában igyekeztünk a közelébe kerülni, de a folyamatosan változó széljárás miatt csak 300 méterre sikerült megközelíteni. Nem volt más hátra – lőnöm kellett!
Bővebben a magazinban!
