A zalai erdőkkel-dombokkal övezett festői szépségű Kis-Balaton mellett, Zalaváron nőttem fel. Vadász édesapám révén korán természet járó lettem. Ráéreztem, milyen fantasztikus élmény részévé válni az erdők, mezők életének. Az első vadászélményem egy karácsony előtti vaddisznó hajtás volt a behavazott fenyves erdőben… Kit ne ragadna magával tizen évesen egy ilyen hangulat?
A vadász részévé válik a természetnek, magasztosabb, szellemi élményeknek igyekszik a birtokába jutni. Ez adja a vadászat szakrális karakterét. Hogy minek ehhez a puska? Mert az ember nem elégszik meg a világ puszta szemlélésével, birtokolni is akarja azt, szeretne úrrá lenni fölötte. Beleértve a saját természetét is. A vadászat patinás értékét a hozzá fűződő emlékek és élmények finomsága adja.
Bővebben a magazinban!
