Vadászcimborám falán új agancsot pillantottam meg. Nem mondom, hogy nagy volt – az óriási vagy a gigantikus pontosabb kifejezés. Elkerekedett szemmel bámultam.
– Kazahsztáni maralbika – magyarázta.
– Még a 18 kg-ot sem éri el – szerénykedett, mert spártai jellemétől idegen volt a dicsekvés.
– Csak 17 és fél kilócska…
A sors különös véletlenjének köszönhetően a következő őszön Kazahsztánba utaztam, ugyanarra a területre, maralbikára vadászni. Ott tudtam meg, hogy azon a vidéken húsz éve nem lőttek tizenöt kilo – grammnál nehezebb agancsú bikát… Igaz, az ottani bikák agancsának fajsúlya kisebb, mint idehaza, ezért a hazai trófeákhoz szokott szemmel nehezebbnek becsüljük őket, mint amennyit a mérleg végül mutat, így „hízhatott” cimborám trófeája tizennégyről tizehét kilóra.
Bővebben a magazinban!
