Nem az az Attila, és nem az a csodaszarvas – bár génjeiben ott a Kárpát-medence bikáinak öröksége. A szenvedélyes gímvadász Attilával jutottam el vadászoperatőrként Új-Zélandra, ahol mesébe illő szarvasok élnek.
Új-Zéland a Magyarországtól legtávolabb fekvő ország. E „világvége-távolságnak” megfelelően, nem kevesebb, mint 36 órás utazás után érkeztünk meg az új-zélandi Északi-sziget keleti partján fekvő Napierbe, e nap sütéses kikötővárosba, melyet gyakran „a Csendes-óceán szépe”- ként emlegetnek… Hogy milyen kellemes egy ilyen hosszú repülőút, azt mindenki el tudja képzelni. Megérkezésünk után északnyugatra, Puketitiri felé vettük az irány.
A vadásztatás itt igen komoly üzlet, ebben is minden a pénzről szól… Ennek megfelelően a helyiek meg is terem tették a minőségi vadászat feltételeit. Korábban bokorvidék volt, de jelentős részét kitisztították, újraerdősítették, füvesítették vagy művelés alá vonták. Az élőhelyi adottságok a vadnak rendkívül kedvezőek. Számos vadfaj – köztük a hazánkból elszármazott gímszarvas is – igen jól érzi itt magát.
Bővebben a magazinban!
