Régebben azt gondoltam, bár az oroszlán az állatok királya, nekem a leopárd a csúcsmacska. Pontosan addig volt ez a véleményem, míg nem találkoztam közelebbről vadon élő oroszlánnal…
Lenyűgözött ereje, magabiztossága. Jó száz méterről érdeklődve nézett bennünket. Nem félt, közönyösen tűrte a fényképezést. Aztán felállt, unottan visszanézett a válla fölött, majd lassan elballagott. Elhatároztam, hogy meg próbálok elejteni egyet, természetesen szabad területen, méghozzá lehetőleg az afrikai „szűkebb pátriámnak” nevezhető zim – babwei Hwangee Nemzeti Park ban. Nagy a tülekedés az évi egy-két oroszlán-licence-ért, amit oda kiadnak, de már a következő évben sikerült az egyiket megszerezni. Így kezdődött… És öt éven át tartott, mire sikerrel jártam.
Bővebben a magazinban!
