Legemlékezetesebb zergevadászatom kisfiammal, Levivel történt.
Levi kétéves volt. Tudott már járni, csak még bizonytalan volt a mozgása, főleg amikor a köveken botladozott. Az egyik nap hajnalban ébresztettem, beraktam a háti hordozó ülőkébe, vállamra vettem a Christensen fegyveremet, és így indultunk fel a Blasenkára, hogy közösen hozzunk terítékre egy zergét. Az ötlet hamar meghiúsulni látszott. Fiacskám – mint bármely kis – gyerek – hangoskodott, élvezte, ahogy viszem. Mindenesetre jó érzéssel cipeltem hátamon őt és a puskát. Az is eszembe jutott, ha lőnénk zergét, nem tudnám lehozni a hátamon a zsákmányt.
Bővebben a magazinban!
Kattintson a képre, és rendelje meg az előfizetést magazinunkra!
