Dupla vagy bock?
Szűkebb pátriám, Somogyország sohasem az apróvad vadászatáról volt híres. De az 1960–70-es években elég lehetőséget adott a sörétpuskás nimródoknak ahhoz, hogy – golyós puska hiányában – sörétlövő passziójukat módszeresen műveljék. Élen járt ebben a kutas–cseri vadásztársaság.
E társaságnak apám – vadászvéréből az anyai szigorúságnak lágyan engedve, ám fia zabolázatlan szenvedélyét felismerve – „óvatos” tagja volt. Puskája nem volt – de amúgy majdnem minden jog megillette. Szólhatott, nótázhatott, és a fia érdekében véleményt formálhatott.
Társaságunk alkalmanként megjelenő, ikonikus alakja Studinka László volt. Studinkának 12-es Purdey-je, Jóska bátyámnak pedig 16-os Sauer duplája volt. Emárkák „nagyságát” akkoriban még nem ismertem, de ahogy lőttek vele, az emlékezetes maradt.
Akkor még nem ismertem a mondást: „A rossz iparos mindig a szerszámát hibáztatja – a jó meg mindig a legjobbal igyekszik dolgozni!” Ebből a vastagon megágyazott légkörből indult a puskák iránti „világnézetem”.
Első fegyverem egy Merkel 147E 16-os dupla puska volt, melyet öreg tanítómesterem, családunk állatorvos barátja, Benkő Jóska bátyám „segédletével” vettem, éppen 40 évvel ezelőtt. Idehaza a bock rendszer akkoriban ritkaság volt. Az első bock puskámat – egy IZS 27E bockot – már 1985ben vettem, mert vaddisznóra a gyöngygolyót sajnáltam volna a Merkelből lőni, és rókára, libára is dukált a nehezebb töltet, vastagabb sörét, melyet az orosz kitűnően lőtt. A korongot is egyszerűbben lehetett lőni vele.
Bővebben a magazinban!
