Napjainkban az óriáspanda a WWF jeleként – s általában az állatvédelem jelképeként – immár világszerte ismert és népszerű, a természet- és vadvédelem emblematikus álla tává dicsőült. Egy évszázada azonban még csak titokzatos állat volt, melyből múzeumi célra Ted és Kermit Roosevelt elejtettek egyet. Theodore Roosevelt (1858–1919), az USA egykori elnökének fiai gyakran együtt vadásztak apjukkal, részt vettek expedícióin. Halála után folytatták világjáró vadászi pályafutásukat, utazásaikról több kiváló könyvet írtak.
„Furcsa, de jól ismert hangok döngicséltek bennem – írja Theodore – A magashegyek magányos sziklaszirtjeinek és hómezőinek szelleme azokról a napokról mesélt, amikor a száguldó orkán jégpáncélt rakott szakállunkra és arcunkra; a pusztaságok szelleme a viharban kavargó homokról és vakító fehéren izzó napsütésről énekelt. Egy ideig nem figyeltem rájuk, nem akartam meghallani hangjukat. Azután egy este együtt voltunk Kermittel és kiderült, hogy ő is hasonló igézetek rabja. Ekkor kezdődött elkárhozásunk.”
Újabb expedíciót terveztek. Céljuk a rendkívül ritka óriás panda elejtése volt, melyet fehér ember addig még sohasem lőtt. A vadászat helyszíne a Kínának Burma felé nyíló kis kapuján át megközelíthető Jünnan és Szecsuán tartományok és Indokína északnyugati része lesz. Nehéz, akkor részletesen még fel sem térképezett terület, amelyen a Himalája előretolt bástyái ereszkednek le a tropikus sík ságok felé. Ezen a vadban szegény, de nehézségekben annál gazdagabb vidéken akarták megtalálni és zsákmányul ejteni az óriáspandát (Ailuropoda melanoleuca) – eredeti rendszertani nevén Ursus melanoleuca (fekete-fehér medve) vagy bambuszmedve – s mellé még két ritka állatot: a takint (Budorcas taxicolor) és a piszeorrú majmot (Rhinopithecus roxellana). Vállalkozásuk teljesen bizonytalannak tűnt, előttük már több nagyvad-vadász kudarcot vallott az óriáspanda elejtésével.
A világhírű Field Természettudományi Múzeum elnökével Stanley Field-el és William V. Kelly mecénással társulva létrejött a „Kelly–Roosevelt–Field-féle felderítő expedíció”. Több jónevű természetkutató mellett ismét csatlakozott hozzájuk vadásztársként Suydam Cutting, továbbá kipróbált shikarijuk Mokhta Lone is. 1928. nov. 10-én keltek útra New Yorkból, ahonnan hosszú és körülményes utazás után érték el Bhamát, ahonnan a régi karavánút Jünnanba és Kína belsejébe vezetett.
Bővebben a magazinban!
