Tisztában voltam azzal, hogy puskám üres, és egyetlen segítőtársam az oldalamon levő kés.
„Keskeny, derékig érő füves vízfolyáson gázoltam át, mikor közvetlenül lábam elől felugrott egy párduc. Kapásból lőttem oda, el is találtam, de rosszul, hátul. Hosszú ugrásokkal közeledett egy alig ötven lépésre fekvő sűrű bokroshoz, így második lövésemet már kénytelen voltam komolyan venni, és jól megcélozva elhúztam a ravaszt. Váll-lapon találva bukfencezett fel, azután ismét felállt; tisztán láttam lövésem hatását, és ezért nyugodt voltam abban, hogy nem mehet messze a bokrok között.”
Horthy Jenő
Bővebben a magazinban!
Kattintson a képre, és rendelje meg az előfizetést magazinunkra!
