A nyár végén a nagy pisztrángok már a patak közepén jártak. Elhagyták a felső folyás medencéit, s alább ereszkedtek, hogy a télre a kanyon mély vizében húzódjanak meg. Az első szeptemberi hetekben csodálatos volt a legyezőhorgászat. A vad pisztrángok karcsúak, fényesek és nehezek voltak, s szinte mind egyetlen ugrással kapták el a legyet. Ha két legyet vetettél, gyakran két nagy hal akadt rá, és finoman kellett bánni velük a sodrásban.
Az éjszakák már hidegek voltak. Ha felriadtál álmodból, hallottad a prérifarkasokat. Nem volt tanácsos túl korán kimenni a vízre, mert a hideg éjszakák lehűtötték a patakot, és a pisztrángok csak déltájban kezdtek táplálkozni, mikor a nap már melegítette a vizet. Helyette reggel lovagolhattál vagy kiülhettél a kunyhó elé, lustán a nap fényben, s nézhetted a völgyet, ahol a szénát már levágták.
A csend úgy terült el, mint egy régi dallam a hegyek között. A rétek barnára taposták magukat, simára a folyó mentén, ahol a rezgőnyárfák sárgultak az őszben, s a dombok mögött ezüstösen derengett a zsálya. A folyó mentén emelkedett a Pilot és az Index két csúcsa, ahová szeptember végén indultunk vadjuhra vadászni. A nap fényben ülve csodáltad a hegyek tiszta, szabályos vonalait, amilyennek messziről látja őket az ember.
Közelről omló sziklák, csipkés peremek és keskeny párkányok világa, ahol izzadtan kapaszkodsz, félve lenézni a mélybe. Felkapaszkodtál a csúcs közelébe, mígnem egy tisztásra értél, ahonnan letekinthettél: egy öreg kos és három fiatal legelt a borókák között, egy füves mélyedésben, a sziklák leszakadó fala tövében. Az öreg kos szőrzete már-már szürkéslila volt, a fara fehéren világított. Megcsillantak a nehéz, mélyen kunkorodó szarvai.
A fehér folt árulta el őt neked, amikor három mérföldnyire tőle, egy szikla mögött feküdtél szélárnyékban, és jó Zeiss távcsövön át vizsgáltad a hegy minden yardját. Most, a kunyhó előtt ülve, eszedbe jutott az a lejtőn leadott lövés, ahogy a fiatal kosok mozdulatlanul álltak, fejüket az öreg felé fordítva, arra várva, hogy felkeljen. Nem láthattak, nem érezhették a szagod, s a lövés nem hatott rájuk jobban, mint egy lezuhanó kő csattanása…
Bővebben a magazinban!
