Manapság a vadászat támadási felület, ami mutatja főleg a nagyvárosi társadalom egy részének természetből való kizökkent voltát.
Ismert a történet, mikor a gyerekek a teheneket lilának mondták, mert csak a Milka csoki papírján láttak tehenet. A társadalom egyre nagyobb része nem személyes élményeken, nem Fekete István állatregényein, hanem Walt Disney Bambiján nő fel, aminek a világon semmi köze a valósághoz, a természethez, jelesül az őzekhez.
Filozófiailag is nagy veszélynek tartom az állatok ilyen antropomorf beállítását, mert azon túl, hogy természettudományos szempontból hamis, olyan tévképzetet alakít ki, amely egy szintre teszi az embert az állatvilággal.
Az állatvilág ilyen humanizálása, végül is az ember relativizálása, ami az ember dehumanizálásához vezet! Az ember ember, az állat állat. Természetesen minden élőlényt megilletnek bizonyos „jogok”, védelem és tisztelet, mégpedig a természet rendje szerint nekik kijáró módon. Ezért hasonlóan abszurd, ha a vaddisznó elejtését „gyilkosságnak” nevezik, mintha a rántott hús elfogyasztását kannibalizmusnak mondanák.
Dr. Semjén Zsolt
Bővebben a magazinban!
