Hamis a maral – Halmágyi Takács István
Vadászcimborám falán új agancsot pillantottam meg. Nem mondom, hogy nagy volt – az óriási vagy a gigantikus pontosabb kifejezés. Elkerekedett szemmel bámultam.
Vadászcimborám falán új agancsot pillantottam meg. Nem mondom, hogy nagy volt – az óriási vagy a gigantikus pontosabb kifejezés. Elkerekedett szemmel bámultam.
Mikor 65 évesen elindultam életem első külföldi vadászútjára, Kirgizisztánba, úgy terveztem, az első utazás egyben az utolsó is lesz.
A gímszarvas Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában, hatalmas területen elterjedt vadfaj.
A nagy teljesítményű SUV-ok között kevés az olyan dinamikus sikertörténet, mint az Aston Martin DBX, ahol találkozik az elegancia, a luxus és az évszázados versenymúlt.
Afrikát átszelő utamon 1907-ben értem el a Bangweulu-tavat. Egyik felderítőm nagy elefántbika nyomaira talált.
Bár az előző vadászkalandban Hans Schomburgk, a vadász és az elefántbika is fontos szerepet játszik, az igazi főszereplő a puska, melyről a szerző csak ennyit ír: „füst nélküli lőszerrel töltött, kétcsövű, nehéz elefántölő puska”.
Ritkán esik meg, hogy nálam több mint harminc esztendővel idősebb vadásszal készítek interjút, holott már magam is betöltöttem hatvanöt évet.
A „halhatatlan” kicsit fellengzős kifejezés. Leggyakrabban olyan művészekre alkalmazzák, akikre haláluk után néhány évvel már csak a közvetlen rokonaik emlékeznek.
Az utóbbi időben több olyan történet járta be a magyar vadásztársadalmat, amelyben a trófeás elefántra való eredményes és kifizetett vadászat után az agyarak valahogy nem érkeztek meg.