Kamaszkoromban Frederick Courteney Selous „African Nature Notes and Reminiscences” c. könyvét angolnyelv-tudásom fejlesztése érdekében vettem kézbe, de egyre nagyobb lendülettel forgattam. Gondolatban Selous-val jártam a Pongolo és Usuta folyók vidékét, ahol egy számára addig ismeretlen antilop, a rejtélyes nyala (Tragelaphus angasii) után kutatott. Egy korabeli térképre is sikerült szert tennem (The Nelson Universal Hand-Atlas). Ennek segítségével követtem Selous útjait, és elhatároztam, hogy az első kínálkozó alkalommal felkeresem azt a vidéket. Sok víz lefolyt a Dunán, mire erre lehetőség adódott.
Abban az évben március–áprilisban a szokottnál több eső esett Afrika déli részein. Már száraz évszaknak kellett volna lennie, de az eső erről nem tudott, mert vigasztalanul zuhogott tovább. De minden rossz jót is hoz magával. A bozót buján, sűrűn nőtt. A felpuhult, füves talajon csendesebben ment a vad űzése, a bokrok sem csörögtek- zörögtek, mint az elmúlt években. Jól táplált, erős vadállatokat láttunk mindenfelé. Az eső Afrikában tényleg aranyat ér. Theunis Botha barátom és vezetőm humorosan fogta fel selous-i vágyaimat, hiszen közel száz év alatt sok minden változott. Talán minden – kivéve az arrafelé honos nyalát.
Bővebben a magazinban!
