Az afrikai vadászattal valahogy fordítva ülök a lovon. Már elejtettem a Big Five-ot, mikor elkezdtem törpeantilopokra vadászni. Igaz, akkor úgy elkapott a gépszíj, hogy már túl vagyok három törpeantilop-szafarin, és nagyban szervezem a negyediket…
A dolog úgy kezdődött, hogy egy általam addig sosem látott vadász ment Dél-Afrikába törpeantilopokra, és a magyar kísérő rábeszélt, tartsak velük. Nem tudom, melyikünk félt jobban a közös vadászattól, de szerencsére olyan jól tudtunk együtt vadászni, hogy a következő útra is együtt indultunk. Ráadásul számomra olyan élményt adott a kicsiny antilopokra történő vadászat, hogy ezután már tudatosan kerestem a törpeantilop-vadászati lehetőségeket.
Dél-Afrikában Port Elizabeth–East London vidékén, majd Queenstown környékén vadásztunk. Itt egészen más arcát mutatja Dél-Afrika, mint amelyet korábban megismertem. A szerencse hol egyikünknek, hol másikunknak kedvezett. Társam például nagyon megszenvedett a Cape grysbok – déli őszantilop (Raphicerus melanotis) – elejtésével, három napba tellett, és akkor is úgy, hogy a vezetőfülke tetejéről, ágaskodva látta csak, így kellett lőnie. Én pedig már néhány másodperc után láttam az elsőt – igaz, ez nőstény volt –, és öt percen belül sikerült elejtenem egy bakot. Igaz, jóval száz méter fölé kellett „elnyúlnom” a puskával, ami az ilyen kis testű antilop esetében kihívást jelentett.
Bővebben a magazinban!
