A 19. sz. végén, a 20. sz. elején a Brit Birodalom diktálta a technológiai fejlődést. Ekkoriban készültek azoknak a dupla golyós és sörétes puskáknak a prototípusai, melyek a mai napig sok vadász és fegyverrajongó szívét megdobogtatják. Igaz, ennek finanszírozásához jól jött a fél világ kifosztása, melynek eszköze a gyarmatbirodalom volt, de ennek cikkünk szempontjából nincs közvetlen jelentősége.
Ekkoriban élte fénykorát a britek által kifejlesztett, ráhajtásos madárvadászat is. Ehhez kontinentális szemmel elképzelhetetlen mennyiségű madarat helyeztek ki a vadász birtokokra, melyeket intenzív etetéssel igyekeztek ott tartani. Vadászatkor a hajtók felhőkben reptettek fel őket, és a mély völgyek között kavargó szelekben nagy magasságban és gyorsasággal repülve tették próbára a vadászok lőtudását.
Szorgos munkával kifejlesztették a világon az egy madárra vetített legmagasabb önköltségű vadászati módot. Ahogy mondani szokták, minden számított, csak a pénz nem. Cserébe egészen különleges élményt adott a részt vevőknek, bár különösebben hatékonynak nem volt mond ható. De a brit „gentlemanlike” szemlélet szerint nem a zsákmány mennyisége, hanem a nehéz lövések adják meg a vadászat értékét.
Igazi sportember rá sem lő könnyen eltalálható madárra. Imponáló szemlélet azoknak, akik számára a vadászat kihívás, sportteljesítmény. Azoknak, akiknek nem számít a zsákmány, mert nem a kompetenciából főzik a vasárnapi levest. De „sportmanlike” ide vagy oda, azért ők is töre kedtek a minél hatékonyabb vadászatra. Jobban szerettek több madarat lőni, mint kevesebbet. Kifejlesztették a párpuskás vadászati módot.
Bővebben a magazinban!
