Végül eljön a délután, és útnak indultok a mocsár felé. Ezúttal bokáig érő vászon cipőt viselsz, melyet könnyű kihúzni az iszapból, ha elsüllyednél. Halomról halomra tornászol, kiválasztva valami utat a mocsárban, és puskádat magasra tartva átgázolsz, átevickélsz a csatornákon. Jöttötökre a kacsák kirepülnek a tóra, de te széles kört írsz le jobb felé, s kijutsz a tóra. Keménynek, szilárdnak találod a tófeneket, jól járható. Térdig vízben járva megkerülöd a nagy madárcsapatokat. Aztán lövés hallat szik, lekuporodtok, lehajtjátok a fejeteket, és a levegő megtelik kavargó madarakkal.
Kettőt leszedsz, aztán megint kettőt, aztán egy magasan a fejed felett szállót, aztán elhibázol egy gyorsan, egyenesen s alacsonyan repülőt jobb oldalt. Aztán sípolva visszajönnek, gyorsabban, mint ahogy tölteni és lőni tudsz. Belepörkölsz egy rajba, hogy sebesülteket szerezz csalogatónak. Aztán már csak parádés lövéseket teszel, mert tudod, hogy elejtesz annyit, amennyire szükség van, és amennyit el tudunk vinni. Megpróbálod lelőni a magasan, éppen a fejed felett szállót, csaknem hátradőlve, megpróbálod a coupderoi-t, és leszedsz egy nagy, fekete kacsát.
Bővebben a magazinban!
