Az 1889. esztendőben, a Salmon-folyó forrásvidékén, Montana állam határán vadásztam. Ősz volt, s a nap már lebukott, amikor hazafelé igyekeztem tábor helyemre. Még utoljára azért fellopakodtam egy magaslat tetőpontjára, ahonnan mintegy hatvanméternyire beláttam a völgybe. Rögtön megakadt a szemem egy nagy, fekete tárgyon, amelyről később kiderült, hogy nem más, mint egy erős grizzlymedve; lógatott fejjel, tőlem ferde irányban, lassan cammogott a völgyben lefelé.
Lágyékon lőttem (amint később kiderült, a golyó előrevágódott, s átütötte az egyik tüdőszárnyat). Nagy, fájdalmas bömböléssel válaszolt a lövésre, s nehézkes vágtában futott tovább, mialatt én úgy rohantam lefelé a dombról, hogy elvághassam az útját. Amikor hozzávetőlegesen százméternyire lehetett tőlem, egy sűrű borostyán cserjéshez ért. Ez a cserjés vagy harminc méter széles és kétszer-háromszor olyan hosszú lehetett. Innen a medve nem ment tovább.
A cserjés szélénél megálltam, nem merészkedtem be a sűrűn nőtt, ágas-bogas cserjék közé. Ahogy megálltam, hallottam a cserjésből a medve furcsa, különös szűkölését. Óvatosan, lábujjhegyre állva figyeltem, nem látom-e meg valamerre a bundáját. Amikor a sűrűség legkeskenyebb részéhez értem, a grizzly kiváltott a sűrűségből. Megfordult, soldalát mutatva felém, megállt a domb oldalán, nem sokkal felettem. Fejét merev tartással fordította felém; száján véres habfoszlányok csüngtek, és szeme úgy izzott a sötétben, mint a parázs…
Bővebben a magazinban!
