Vannak szavak, amelyek a világ egyes részein különösen nagy ellenszenvet ébresztenek. Afrikában ilyen a „poaching”, a vadorzás. Hiszen Afrika természeti kincseinek egyike a földrész csodálatos állatvilága, melyet a változó körülmények között kell megőrizni.
Negyedik generációs tulajdonosa vagyok egy körülbelül 20 000 hektáros területnek. Korábban mezőgazdálkodást-állattenyésztést folytatott itt a családom, de édesapám, Marais Steyn 1994-ben megkezdte a vadgazdálkodásra való átállást.
Éppen Zimbabwéban tartózkodtam, mikor állomány-apasztási célból és a lakosság húsellátása érdekében a helyi vadászati hatóság elrendelte két elefánt kilövését.
A kardszarvú antilop a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák (Hippotraginae) alcsaládjába tartozó faj.
Katherine Mertes, a Smithsonian Intézet kutatóökológusa és Corney Steyn vadászfarm-tulajdonos információi alapján
Egy csodás dél-afrikai antilopvadászaton, több vad sikeres elejtése után, megláttunk egy magányosan álló kardszarvú antilopot. Megálltunk, majd a pick up platójáról, távcsövön át csodáltuk, milyen szép színű, milyen nemes állat.
Ez a szafari igazi, kemény, vad afrikai kalandot ígért: sok új vadfajt, nehéz, sátorozó, embert próbáló vadászatot, továbbá a csavart szarvú antilopok családja egyik impozáns képviselőjének, a zambézi szitatungának az elejtését.
Ez a szafari igazi, kemény, vad afrikai kalandot ígért: sok új vadfajt, nehéz, sátorozó, embert próbáló vadászatot, továbbá a csavart szarvú antilopok családja egyik impozáns képviselőjének, a zambézi szitatungának az elejtését.
… Reggel a kirongózik jelentették, hogy elefánt van a közelben. A széles elefántúton néhány friss bikanyomot láttunk; úgy látszik, egy csapatba valók lehettek. Helyenként ritkás, aljnövés nélküli erdőn vezetett át az út.
Egész délelőtt azon fáradoztam, hogy egy zsiráfcsapatról készítsek fényképfelvételt. Sajnos nem sikerült. Fáradtan és szomjasan indultam vissza táborom felé.
