Katherine Mertes, a Smithsonian Intézet kutatóökológusa és Corney Steyn vadászfarm-tulajdonos információi alapján
Huszonhárom évvel azután, hogy „a vadonban kihalt”-nak nyilvánították, a kardszarvú antilopot évtizedes természetvédelmi erőfeszítések után
a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a „veszélyeztetett” kategóriába sorolta át. Katherine Mertes, a Smithsonian kutatóökológusa elmondja, hogyan érték el ezt,
és hogyan alkalmazhatók a tanulságok más fajok megmentésére.
R. T.: A kardszarvú antilopok vajon miért haltak ki a vadonban?
K. M.: A kardszarvú egy nagy testű antilop, régebben több százezres számban élt a Szahara melletti füves területeken. Hagyományosan húsáért és bőréért vadászták. A II. világháború idején Afrikába beáramló modern járművek és fegyverek megnövelték az emberek vadászati képességeit. A régió politikai instabilitása tovább fokozta a nyomást. Az utolsó vadon élő példányokat az 1980-as években Csádban és Nigerben látták. 2000-ben az IUCN kihaltnak nyilvánította a vadonban. Szerencsére már akkor is jelentős populációja élt fogságban, és a korábbi élőhelyek kormányai is támogatták a faj visszatelepítését.
Bővebben a magazinban!
