Az 1871-ben véget ért porosz–francia háború lezárásától az első világháború kitöréséig Európában béke honolt. Ezt az időszakot a franciák „Belle Époque”-nak, vagyis „szép kor”-nak, mi, magyarok pedig „boldog békeidők”-nek nevezzük. A vadászfegyverek lendületesen fejlődtek, megjelentek a céltávcsővel szerelt ismétlőpuskák, de a nagyvadvadászok zöme még a régi iskola híveként, nyílt irányzékkal szerelt egycsövűeket, illetve dupla golyósokat használt.
Például Kittenberger Kálmán a 20. század legelején tett kelet-afrikai gyűjtőútján Mauser ismétlője mellé beszerzett egy olcsó, ʼ71-es mintájú, kissé ormótlan egylövetű, eredetileg hadifegyvert. Ez 11,15×60R fekete lőporos tölténnyel működött. Ahogy írta: „Ez volt Német Kelet-Afrika aszkarijainak a fegyvere. Könnyen beszerezhető és olcsó patronjai miatt első expedícióm alatt gyakran használtam »hússzerző« vadászatoknál.”
A 19–20. század fordulóján Nagy-Britanniában fény korát élte a kézműves puskakészítés. A Brit-szigeteken kevés faj- és egyedszámú nagyvadra lehetett vadászni. A londoni fegyverműhelyek mégis „arattak”, egyre-másra remekítettek dupla és szimpla csövű expresseket. Ugyanis Nagy-Britannia óriási, Földünk egynegyedére kiterjedő gyarmatbirodalmában – főleg Indiában, Dél- és Angol Kelet-Afrikában – igény volt ilyen vadászfegyverekre.
Bővebben a magazinban!
