„Vadásszunk a lehető leghamarabb és legtöbbet!”
V.V.: Az első kötelező kérdés: hogyan és mikor kezdtél el vadászni?
U. T.: Saját kezűleg készített íjjal-nyíllal a Hűvösvölgyben. És bármilyen hihetetlen, egy nyulat egyszer el is találtam. Azután, már Kanadában, a 15. születésnapomra kaptam a nagybátyámtól egy .22-es puskát és egy lovaglóleckét. Az ő vadászterületén rendszeresen találkoztak a Magyarországról elüldözött-elmenekült történelmi családok sarjai. Beszélgetéseikből nagyon sokat tanultam. Fő mentoraim Colloredo-Mannsfeld herceg és Zichy Tóni gróf voltak. A 16. születés napom után már válthattam ki vadászjegyet. Mentem is vadászni, és az ötödik napon meglőttem életem bikáját, egy virginiai- vagy fehérfarkúszarvasbikát. Mikor az elejtés mámorában átöleltem Tónit, az szakadt ki belőlem, hogy mikor felnövök, minden pénzemet vadászatra fogom költeni. Ezt az ígéretemet nem tudtam betartani, mert nőkre, sport kocsikra és lovakra is sok elment…
Bővebben a magazinban!
