Afrikát átszelő utamon 1907-ben értem el a Bangweulu-tavat. Egyik felderítőm nagy elefántbika nyomaira talált. A bika az éjszaka folyamán járt itt. Mikor a vörösen izzó nap megjelent az égen, kis karavánunk elindult az őserdőbe…
Öreg bennszülött kísérőm, Mongoosa tapasztalt elefántvadász hírében állt. A Kongónál sok elefántot leterített, egyikük súlyosan meg is sebezte. Büszkén mutogatta mellén a forradást, ahol a vonagló állat bordái közé döfte az agyarát. Én füst nélküli lőszerrel töltött, két csövű, nehéz elefántölő puskát vittem magammal. Bal csöve az utóbbi időben többször csütörtököt mondott, azonban új ütőszeget szereltem a régi helyébe, s most ismét bíztam fegyveremben. De éppen ez a szerencsétlen ütőszeg okozta hajszál híján halálomat.
Bővebben a magazinban!
