Nőm, én és Krikowa tizenhat, jól fölfegyverkezett arabbal – kiket a matói Kaif (nagy sejk) rendelt biztonságunkra, mert életveszélyesnek mondta a vadászatot –, lóháton indultunk el Matóból. Kétórai gyors lovaglás után a mocsarak szélére értünk, hol egy arab figyelmeztetett, miszerint ő előre fog lovagolni, mert jól ismeri az utat: de mi még egy fél méternyire se térjünk el az ő nyomából, mert az a biztos fulladás volna.
Így lovagoltunk a lovak hasán felül érő vízben, a ló minden lépteinél érezve a gumiként engedő talaj horpadását: ő elöl, én a töltött expresszel utána, nőm énutánam, az egyenként jövő araboktól követve. Vagy félórai félelmetes lovaglás után huszonhat fekete kolosszust veszünk észre, melyek a vízben hevertek, bennünket észrevéve azonban fölkeltek s lassan tovamentek.
Bővebben a magazinban!
