Az oroszlán alig több mint tíz méterre feküdt előttünk. Egy másodperce még támadó, ölni vágyó ragadozó volt. Most már egy nála is veszélyesebb gyilkos, az ember zsákmánya. De persze előtte sok minden történt…
Ha afrikai vadászatról van szó, kevés tapasztalattal rendelkezem. Hiszen minden vadász álmodozik arról, hogy egyszer majd talán Afrikában is fog vadászni. Az is, aki már vadászhatott arrafelé, de az is, akinek a nagy vadászírók szenvedélytől átitatott leírásai festik színesre ezt a vágyat. De az én vadászbarátaim között nem egy, Afrikát több tucatszor – némelyikük talán több mint százszor – is megjárt híresség található, akik idehaza a különböző társas vadászatok alkalmával és a hétköznapi vacsorákon is állandóan az élményeikről meséltek. Történeteik, fényképeik, trófeáik vizuális élménye által erősödött elhatározássá bennem: Európán kívüli első vadászatomra Afrikába szeretnék menni. Azt is tudtam, hogy kivel szeretnék Afrika-vadásszá válni. Hogy ki az, aki be tud vezetni ennek az élményeibe, akitől az esti tábortüzek mellett meg tudom tanulni ennek tudományát.