Mongólia számomra szerelem volt első látásra.
Először minden előzetes tervezés, felkészülés nélkül kerültem Mongóliába: egy kilencfős vadász csoportból az utolsó pillanatokban kimaradt valaki, az ő helyére ugrottam be. Vadásztársaimat nem ismertem. Egyikükkel sem alakult ki tartós vadászbarátság, de Mongóliát egy életre megszerettem. Ha olyan helyet kell mondanom, ahová bármikor szívesen elmennék vadászni, az Mongólia. Mikor a hosszú repülőút után végre landoltunk az ulánbátori repülőtéren, gépünk olyan porfelhőt vert, hogy egy „Mad Max”-filmben éreztem magamat. A filmbéli életérzés folytatódott, mert jó öt órát autóztunk északnak, hogy elérjük azt a területet, ahol utunk első részeként szibériai őzre vadászunk majd. Erre a programpontra három napot szántak a szervezők; utána majd az ország egy másik részén kőszáli kecskére terveztünk vadászni.