Az oroszlán nem csak a mesékben az állatok királya, máig a vadászok egyik legnagyobb becsben tartott zsákmánya is. A XX. század elején az „oroszlánvadász”-t olyan tisztelet övezte, mint a háborús hősöket. Akkoriban meglehetősen nagy számban vadászták e nagymacskát.
Már a hőskorban is elsősorban csalétken lőtték az oroszlánokat, de a nagy, zavartalan területeknek és a faj viszonylag nagy populációjának köszönhetően, cser kelés közben is meglehetősen gyakran össze lehetett futni lövésre méltó sörényesekkel. Aztán megváltozott a helyzet.
Az emberi civilizáció terjedése, Afrika népességének robbanásszerű növekedése folyamatosan csökkentette az oroszlánok életterét. Vadászatát egyre több helyen korlátozták, tiltották meg. Ez ugyan az állomány csökkenésén nem sokat segített, de a statisztikákban jól mutatott…
Az egyre csökkenő létszámú oroszlánok vadászatának ára az egekbe emelkedett. Méregdrága vadvédelmi programok indultak, kevés eredménnyel, de zajos tapsot aratva. Dél-Afrikában, majd Namíbiában pedig megkezdték az oroszlánok tenyésztését és e példányok vadásztatását.
Bővebben a magazinban!
