Bolondja vagyok a vaddisznó vadászatának. Sokan azért járnak külföldre, hogy egzotikus állatokra vadászhassanak – én külföldre is leginkább disznó után járok. Voltam már „disznólkodni” Tunéziában, ahol brennekével lőhettük a disznókat, Marokkóban, Törökországban már négy alkalommal, a környező országokat nem is említem. De a legkedvesebb célországom Tádzsikisztán.
Első alkalommal 2019 júniusában, eperérés idején mentünk. A körülmények nem egészen olyanok voltak, mint azt hazulról elképzeltük. A hegyekben vándoroltunk disznók után kutatva, aludni-pihenni leg – inkább napközben tudtunk; ilyenkor a hegyek között lakó pásztorcsaládok kunyhóiban húztuk meg magunkat. A házak kőalapra, hetven centi vastag, vert agyagfalakkal épülnek. Az ő konyháikban főztünk magunknak, a hálószobában a földre terített szőnyegeken lehetett aludni. Víz a patakban, WC a bokrok között. Először nagyon furcsa volt, de két-három nap alatt hozzászoktunk; jól éreztük magunkat, még véget sem ért a vadászat, már terveztük a következőt.
Bővebben a magazinban!
