Hiúz és nyestkutya
Negyvenötödik születésnapom alkalmából Finnországban voltunk fehérfarkú szarvasra vadászni. A helyiek nagyon kedvesek és jó szakemberek voltak, de a mi fogalmaink szerinti vadászatról fogalmuk sem volt. Ők a húsért lőtték a vadat, illetve a haszon – állatok védelmében ritkították a dúvadat. Nekem kedvezett a vadászszerencse: már a harmadik napon sikerült terítékre hoznom egy tisztes bikát. Hogy ne kelljen a következő napokban a vadászházban ülnöm, a helyiek felajánlották, hogy lőhetek egy másodikat is, ráadásul féláron. (Kellett nekik a hús…) De én inkább a kísérőként velünk utazó Atti barátomat akartam meghívni. Szabódott, nem akarta elfogadni – végül is együtt indultunk az esti lesre…