AP: Közös vadászatainkon mindig előre megbeszéljük, melyik vadnál melyikünké az elsőbbség. Ez alkalommal az volt a megállapodás, hogy szavanna- vagy vörös bivalyból Erika lőheti az elsőt, a többi vadból viszont én. A dolgot kicsit bonyolította, hogy nem minden vörös bivaly színe vörös, Erika viszont mindenáron vörös színűt akart elejteni (hiába, nőből van…), így ha elsőre egy nem vörös akadna elénk, akkor változik a sorrend. Egy ilyen szabályozás sok esetben a veszekedés biztos alapja volna, de szerencsére mi ezen sem tudtunk összeveszni.
TE: Már az első reggelen láttunk bivalynyomokat, délután már bikákat is. De hiába cserkeltünk rájuk, nem volt köztük jó szarvú. Másnap délelőtt sok kínlódás árán beloptam egy csordát, de ezek között sem volt jó bika. Petiék az utolsó szakaszon hátramaradtak, és onnan láttak lőhető bikát, de enyém volt az elsőbbség… így nem bántották, inkább elmentek a terület egy másik részére. A helyiek azt mondták, délután jobb bivalyra vadászni, mert sokkal nyugodtabbak, mint reggel. Igaz, jól meg kell fontolni a lövést, mert sötétben nem jó az utánkeresés…
Bővebben a magazinban!
