Reggel motorcsónakkal vízilóvadászatra indultunk a táborunk melletti Kwango folyón. A gyönyörű tavirózsákkal díszes, nádasokkal övezett folyó egyik kanyarulatában megtaláltuk a vízilovakat. Puskával a kezemben vártam kísérőm engedélyét a lövésre, amikor az egyik víziló észrevétlenül odaúszott hozzánk a víz alatt, és egyetlen nagy lendülettel, velünk együtt felborította a csónakunkat. A 375-ös puskám és a hátizsákom velem együtt a Kwango folyóba repült. Mindenki a vízben volt, az errefelé szép számban tanyázó krokodilokkal és a vízilovakkal együtt!
Éreztem a lábam köré tekeredő sűrű vízi növényzetet, s meg próbáltam úszni, ám bakancsban és ruhában cseppet sem bizonyult könnyű feladatnak – jócskán köpdöstem a benyelt vizet. Végül aztán mindannyian egészben kievickéltünk a partra, és vártuk a táborból érkező segítséget. Lefeküdtem a fűbe, néztem az eget, és örültem, hogy élek. A legjobban elázott meleg tollkabátomat sajnáltam, mert tudtam, hogy nélküle igencsak fagyos lesz az éjszakám…
Bővebben a magazinban!
